Mindannyian, külföldi magyarok küzdünk azért, hogy az anyanyelvünk fennmaradjon. Hogy gyermekeink, első, vagy második nyelvként beszéljék a magyart és írjanak, olvassanak ezen a nyelven, amelyen mi gondolkodunk, érzünk és kifejezzük magunkat.

S hogy miért olyan fontos nekünk mindez? Én úgy érzem, az identitásom egy része veszne el, ha nem lenne kihez szóljak többet magyarul. Így olyan gyerekeket nevelek, akikkel beszélhetek az anyanyelvemen. De nem csak önző érdek vezet. Nem csak magam miatt csinálom. Úgy érzem, hogy ők is többek lesznek azáltal, hogy egy kisebbségi kultúra részei, kettős identitásuk, magyarságtudatuk van. Ebből a szempontból mindegy, hogy nekik a magyar kultúra most éppen a Frakk, a túrórudi, vagy a néptánc. Az a lényeg, hogy legyenek szavaik gondolataik, érzelmeik kifejezésére. Megértsenek másokat. S tudják, hogy ott is otthon lehetnek a világban.

Ha egyetértesz, tarts velünk. Segítsük egymást magyar gyereket nevelni külföldön. Átadni, megtartani a magyar nyelvet idegenben. Jókedvvel, bőséggel.