Szülőként nagyon sok mindenben arra támaszkodunk, amit magunk is megéltünk. Sőt, nemcsak a szülőkre jellemző ez, hanem tanárokra is. Nagyon erős az a modell, amit gyerekként szívtunk magunkba. Ha egynyelvűként nőttünk fel, akkor ott van egy szürke zóna, amivel kapcsolatban nincs olyan zsigeri tapasztalatunk, ami kiélezett helyzetekben segíthetne.

A bizonytalanságot növelheti, ha a környezetünkben esetleg nem kapunk megfelelően pozitív támogatást. Kifejezetten akkor, ha van már egy alapszorongás, aminek nagyon sokféle kifejeződése lehet. Akár a gyerekek túlvédése is, amit egy idegen környezet tovább erősíthet.

Szorongást csökkenteni lehet általában véve is és ez a pszichológusokra tartozik, viszont sokkal hatásosabb, ha dolgozunk a szorongást kiváltó egyik tényezővel, a többnyelvű gyerekek nevelésével is.

Hiszen ez egy konkrétan megfogható terület, aminek a megértése nagyon jó eredményekhez vezet. Minden egyes résztvevő arról számol be, hogy csökkent az a nyomás, amit a szülői feladatukkal kapcsolatban éreztek.

Ezt azonban kizárólag egyirányú információátadással nehéz elérni. Mint ahogy hiába olvasunk a depresszióról, nem gyógyulunk meg egykönnyen csupán ezek segítségével.

Tanári kompetenciámat hívtam segítségül, amikor kidolgoztam ezeknek az 5 hetes webinároknak a programját. Már egy ideje tudjuk, hogy alacsony a hatékonysága annak, ha csak egyszerűen meghallgatunk valamit, alig több, mint hogy az egyik fülünkön bemegy, a másikon pedig kijön. A tudást mindenkinek magának kell felépítenie és ez anélkül nem megy, hogy ebben aktívan részt ne venne.

A többnyelvűséggel kapcsolatos tudnivalóknak van egy kemény magja, a dinamika absztrakt rendszere, ezt szedjük darabokra a webinár kezdetén. Ebből kiindulva haladunk a részletek felé. Hiszen az általános tudnivalók figyelembe vételével tudjuk csak a különböző családok számára nehézséget okozó helyzetekre megoldást találni. Ezt azonban nem én nyújtom, hanem rávezetem a résztvevőket, hogy számukra váljon logikussá.

Nincsenek általános megoldások, akkor sem, ha úgy tünik, mert éppen, amit elsőként javaslok, rögtön tetszést arat. Mivel együtt kell hogy gondolkozzunk, együtt juthatunk csak el egy lehetséges megoldásig, az által, hogy lehetséges opciók sorozatát vesszük sorra. Hiszen nem nekem kell a végső döntést meghozni, mert ha a szülő nem tud azonosulni az adott megoldással, akkor nem is fogja azt meglépni. De más egy találomra hozott döntés, és egy olyan, amelyet a tudásunkra alapozva hozunk meg.

A tudás, amit a szülő felépít magában a webinár során egy nagyon jó alap, de még ez sem elégséges. Hiszen az új hozzáállásnak van egy érzelmi oldala is. Ebben pedig mint csoport erősítjük meg egymást.

Elképesztően erős a hatása annak, amikor valaki felveti az egyik nehézségét, például, hogy egy olyan családban, ahol 3 generáció él együtt és ő az egyetlen magyarul beszélő tag, akkor hogyan találja meg annak a lehetőségét, hogy használja az anyanyelvét a kisgyerekkel?

És erre nem azt a választ kapja, hogy tessék ragaszkodni ahhoz, hogy csak magyarul beszéljen vele, mert csak azoknak sikerül ez, akik ezt így csinálják, hanem egy másik résztvevő is elmondja, hogy milyen kellemetlenül érezte magát, amikor a kisfiával magyarul beszélt az idegen nyelvű vendégek elött. De hogy ezt leküzdötte. Aztán kiderült, hogy egy francia anyuka, kevésbé érzi kényelmetlennek, ha a kisgyerekkel idegen közegben is franciául beszél. Tehát, hogy ezen is érdemes elgondolkozni.

Aztán megbeszéljük azt is, hogy ez az egy személy egy nyelv (OPOL) nem mindegyik korosztály esetén működik egyformán jól. Minél fontosabb a közlendő, annál inkább szeretnék a többiek is tudni, hogy miről beszéltünk. Azt, hogy hol van az érzékenységi küszöb, azt minden család maga alakítja ki. Viszont meg kell találni az egyensúlyt, hogy a nyilvános térből ne szoruljon ki a nyelvünk, de a többiek se érezzék, hogy kimaradnak valamiből. Ehhez érdemes például a közlendőnket csoportosítani és a nagyon személyes jellegű információ mindig maradhat a kettőnk között kialakult preferált nyelven.

Az említett édesanya a következő foglalkozáson örömmel mesélte, hogy a játszótéren magyarul kezdett a kislányhoz beszélni. Eddig ezt sem tette meg, mert igyekezett elkerülni a legkisebb konfliktust is, és azt, hogy nehogy azt a benyomást keltse bárkiben is, hogy nem akar integrálódni. Az történt aztán, hogy a játszótéren senki nem figyelt fel rájuk különösebben, ellenben a kislány meglepődött és ezt követően nemcsak ott válaszolt neki magyarul, hanem otthon is már az elkövetkezendő napokban is egyre gyakrabban.

Van, ahol már a bemutatkozó beszélgetésen több önkorlátozó kifejezést hallok. Ilyeneket, hogy „tudom, hogy a holland lesz az anyanyelve”, vagy hogy „a második gyerek biztos még annyira sem tud majd magyarul” stb. Bölcsődéskorú gyerekekről ilyen kijelentéseknek nem sok alapja van, viszont aki ezeket komolyan gondolja, az valószínűleg nincs tudatában azoknak a lehetőségeknek, amelyek rendelkezésére állnak.

Mert a többnyelvű nyelvtanulás nem egyenlő a többszörös egynyelvűséggel. Tudni kell, hogy mire lehet építeni, mivel segítheti egyik nyelv a másikat. Ezzel párhuzamosan pedig felismerni azokat az „optikai csalódásokat” amelyek az embert tévútra vihetik és ha rosszul reagál rájuk, akkor maga járulhat hozzá a gyerek nyelvvesztéséhez.

A webinárok 5 hetében 7 és fél  órát foglalkozunk intenzíven ezekkel a helyzetekkel. A résztvevők minden alkalommal pár perccel a kezdési időpont előtt már alig várják, hogy beengedjem őket a zoom terébe. Pedig az interaktív előadások felvételre kerülnek és a szülőtréninget követően még egy hónapig újranézhetik őket.

Egy ilyen jellegű programot nem pótolnak sem a cikkek, sem semmilyen egyirányú információ. A csoportos munka intenzitása olyan pozitív energiákat szabadít fel, amelyek az információnak a mélyre való beívódását segítik elő.

Nagyon sokunknak nem állnak rendelkezésére optimális körülmények, sokáig tart a munkaidőnk, a gyerekek egész nap bölcsiben, oviban, iskolában vannak és nem biztos, hogy gyakran Magyarországra tudunk utazni. Ha ilyen körülmények között még kételyeink vannak, vagy nem ismerjük fel időben, hogy milyen apró hétköznapi szokásokra, vagy a többiekkel kialakított toleranciára van szükségünk, vagy hogy mi miatt ne aggódjunk, de mire figyeljünk, akkor nem nehéz elindulni a lejtőn.

Nagyon jó érzés a csoportos foglalkozások után még az egyéni konzultáción azt hallani a résztvevőktől, hogy alig várják, hogy a következő korcsoport foglalkozásaira is jöhessenek. Ez az itt szerzett egészséges önbizalom a kulcsa annak, hogy ne védekezően álljanak a többi nyelvhez, hanem magabiztosan. Mert a többnyelvűség egy más jellegű fejlődési folyamat, ami azonban sem több, sem kevesebb, mint az egynyelvűeké.

Ettől fellelkesülve a szülőtréningek nem egy résztvevője, akik kétnyelvű gyerekeket nevelnek, a tréning végén azt mesélték, hogy most már azon törik a fejüket, hogyan hozzanak be további nyelveket a gyerek életébe.

Én nagyon örültem volna neki, ha anno rendelkezésemre állt volna ilyen szülőtréning és ezzel egyetértett az az édesanya is, aki egyszer az időpont miatt az ovis helyett a bölcsis webinárt csinálta végig. Mert, elmondása szerint, az 5 hetes foglalkozások után ő is néhány dolgot másként csinálna.

Aki szeretne jelentkezni az év utolsó szülőtréningjeire, az máris megteheti a poliglotkids@gmail.com emailen, vagy a honlapon keresztül.

Facebook oldalunkat itt találod.