Külföldön élő szülőkként tudjuk, hogy anyanyelvünk és kultúránk átadása a gyermekeinknek elsősorban a mi feladatunk, felelősségünk és lehetőségünk is egyben. De jólesik néha külső segítséget, rendszeres támaszt is kapni ehhez. Finnországban élő származásnyelvi tanárként ebben a blogbejegyzésben arról fogok írni, hogyan támogatja a finn állam a magyar és a többi származásnyelv rendszeres iskolai oktatását.
A Finnországban élő idegen nyelvű családok szerencsés helyzetben vannak a nyelv és kultúra fenntartásának szempontjából, mert a finn alkotmány kimondja, hogy minden finnországi lakosnak joga van saját nyelvének és kultúrájának fenntartásához és fejlesztéséhez. Ennek köszönhetően – svéd mintára – az idegen nyelvű családok gyermekei iskolaelőkészítős kortól legalább az általános iskola végéig származásnyelvi oktatáson vehetnek részt, amelynek megszervezése a települési önkormányzatok feladata.
A Finn Oktatási Minisztérium évente nyilvánosságra hozza az egyes származásnyelveken tanuló diákok létszámát, a legutóbb megjelent 2020-as tavaszi adatok szerint Finnországban összesen 57 nyelvet tanítottak, és 22000 diák vett részt származásnyelvi oktatáson, ebből 134 diák tanult magyarul. Közel sem minden család él vagy tud élni ezzel a lehetőséggel, de a származásnyelvi oktatásban résztvevő diákok száma évről évre nő. Magyaroktatáson például tudomásom szerint kilenc finnországi városban van lehetőség most 2022-ben. Az idegen ajkú lakosok száma Finnországban is egyre nő, ezért egyre nagyobb a jelentősége ennek a lehetőségnek, mert a családok az ingyenes általános iskolai oktatás mellett ezt a plusz szolgáltatást is igénybe vehetik, ha sikerül azt az adott településen megszervezni.
Az oktatás megvalósításának támogatására az állam maximum 86%-át fedezi a költségeknek. Egy tanulócsoportban minimum 4 diáknak kell lennie, de a valóságban a csoportok, különösen a sűrűbben lakott, dél-finnországi részeken jóval nagyobbak. Az oktatás heti egy alkalommal, másfél órában zajlik, az iskolaelőkészítősöknek pedig 45 perces órákat biztosítanak bevezetésképpen. Jellemzően az olyan ún. kis nyelvek csoportjában, mint amilyen a magyar is Finnországban, nincs lehetőség a tanulók kor szerinti differenciálására, ezért egy-egy csoportban nagyon vegyes a gyerekek életkora, és sokszor a nyelvi szintjük is. A diákok között jellemzően vannak olyanok, akik Finnországban születtek, és egyik vagy mindkét szülőjük magyar, de olyan gyerekek is részt vesznek, akik a magyar oktatási rendszerből érkeztek Finnországba, általában a szülők finnországi munkaerőpiaci elhelyezkedésének köszönhetően. Így egy-egy csoportban általában nagyon színes a gyerekek háttér- és nyelvtudása is, ami a tanárokat a differenciálás és tananyakészítés területén végtelenül izgalmas kihívások elé állítja.
Könnyebbség, hogy a finn országos tanterv nagyvonalakban meghatározza a származásnyelvi oktatás tartalmát, de a tanárok mégis szabadon és kreatívan tervezhetik meg az oktatást. Az órákon az anyanyelvi olvasás és írás elsajátítása mellett hangsúlyt fektetünk a magyar kultúra, országismeret, történelem tanítására is. „Magyarul” mindent megpróbálunk ezekbe a másfél órás alkalmakba belezsúfolni, függően a csoportok összetételétől, érdeklődésétől, a résztvevő gyerekek életkorától. Nehéz feladat, de személyes meggyőződésem és tapasztalatom szerint a „Sok kicsi sokra megy” logikája alapján a gyerekek az évek során rengeteg dologról tanulnak, és a rendszeres, heti szintű magyar nyelvi közösség léte és támogatása is lényeges.
A származásnyelvi órákat, különösen az olyan kisebb nyelvekből, mint a magyar, az iskolai órák után, délután, kora estére tudják csak megszervezni az iskolák, és jellemző, hogy egy-egy központibb iskolában zajlanak az órák, ahová a szülők juttatják el a gyerekeket. Az órák a kötelező oktatást kiegészítő tantárgyként szerepelnek a bizonyítványban, és év végén ugyanúgy értékelést vagy jegyet kapnak a diákok, mint a többi tantárgyból. Sajnos azonban a származásnyelvi oktatás biztosítása nem kötelezettsége a települési önkormányzatoknak, így gyakran van szükség arra, hogy megfelelő létszámú diák esetén a szülők aktívan kezdeményezzék a származásnyelvi oktatást egy-egy településen. Az éremnek persze két oldala van, kívülről fénylik, ahhoz képest, hogy sok országban egyáltalán nincs lehetőség ilyen típusú, a családok számára lényegében ingyenesen biztosított magyartanulásra. Másrészt belülről nézve, származásnyelvi tanárként és szülőként is jól láthatók a nehézségek, hogy merre lehetne és kellene fejleszteni a rendszert. Nagyon fontos lenne például az ilyen heterogén, délutáni, esti csoportokban a valóban kis létszám megtartása, hogy hatékony és mindenki számára élvezhető és motiváló legyen a tanulás.
Az anyanyelvmegőrzésnek persze a szülők nagyon aktív szerepén túl Finnországban is számos más módja van a származásnyelvi oktatáson túl is. A Helsinki Liszt Intézet kiállításokkal, programokkal és jól felszerelt könyvtárral várja a gyerekolvasókat, a Finnországi Magyarok Egyesülete is hangsúlyt fektet a gyerekprogramok szervezésére. Nagyobb városokban a szülők által szervezett hétvégi játszóházak működnek. Ugyanakkor nagyon világos, hogy még több hasonló vagy akár teljesen új szempontú közös kezdeményezés jót tenne a felnövekvő és a felnőtt generációknak is. Származásnyelvi tanárként mostanában például a szülőknek szóló online támogatói csoportot szervezek az otthoni olvasás és a magyar nyelven való tanulás támogatására. A csoportfoglalkozásokon sokszor az egyik legfontosabb mondanivaló az, hogy „nem vagyunk egyedül”.
A csoportfoglalkozásokhoz te is csatlakozhatsz itt!
Tóth Viktória