Hogyan biztosítsuk, hogy gyermekünk megőrizze vagy megtanulja szülei, nagyszülei nyelvét, elsajátítsa kultúráját? Mit jelent a két- vagy többnyelvűség? Milyen pozitív hatásai vannak?

Dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvész, szociológus, nyelvtanár, aki mesterdiplomáit a veszprémi Pannon Egyetem angol szakán és a Central European University szociológia szakán szerezte, több helyen is megcáfolja azokat a téveszméket, amelyek évtizedeken keresztül akadályozták a többnyelvűség megvalósítást. Doktori disszertációjában az ausztriai magyarság kétnyelvű nyelvhasználatának jellemzőit vizsgálta és kézikönyvet is írt a témában. Itt lehet beleolvasni.
Rövid összefoglaló a legfontosabb eredményekről:

1. Otthon mindig az anyanyelvet használjuk!

Azok a szülők, akik jól beszélik az új ország nyelvét, gyakran nagy kísértést éreznek arra, hogy némiképpen felpörgessék a nyelvelsajátítás folyamatát, és úgy döntenek, hogy gyakorlásképpen a külföldi ország nyelvére térnek át a kicsivel. A másik példa, amikor a nagyobb gyerek “tanítja” a szüleit az új ország nyelvére, mert praktikusan ez számít kifizetődőbbnek. Ez azonban semmiképpen nem javasolható, ugyanis ezzel a lépéssel nem a gyermek kétnyelvűségét támogatják, hanem – akaratlanul is – a magyar egynyelvűségből egy másik egynyelvűségbe vezető útját egyengetik. A gyakorlat azt mutatja, hogy az érintett szülők „drágán” megfizetnek a döntésükért, mert 1-2 év múlva, amikor már szeretnék visszaállítani a régi rendet, a gyerek már nem akar, vagy nem tud a magyarra visszatérni.

Kutatási eredmények bizonyítják, hogy az otthoni nyelv egyáltalán nem hátráltatja a gyereket abban, hogy az iskola vagy óvoda nyelvét (is) magas szinten ismerje. Tehát nem attól fog jobban és gyorsabban pl. angolul tudni, ha mi is ezen a nyelven beszélünk vele.

A megoldás inkább abban rejlik, hogy olyan programokat szervezünk számára, amelyek a fejlesztendő nyelven zajlanak, több közösségi és a nyelvi kreativitást is javító (játékos tevékenységek, drámajátékok, színház, közös múzeumlátogatás utáni foglalkozás, természettudományos szakkörök, stb) társas összejövetelekre van szükség.

2. Az anyanyelvet is el tudjuk felejteni.

Ha nincsen elég alkalom egy nyelv használatára, akkor a nyelvtudás kiszámíthatóan romlani fog – akár felnőttről, akár gyerekről legyen szó. Ezért fontos tudatosan elég időt tölteni az anyanyelvvel.

A legfontosabb tanács tehát, amit a szülőknek adhatunk, hogy igyekezzenek elegendő mennyiségű és a gyerek számára is vonzó olyan alkalomról gondoskodni, ahol hallani és használni tudja az adott nyelvet. Kutatások szerint az ébren töltött idő legalább 30%-ban hallania kell a gyereknek a környezetében nem beszélt nyelvet ahhoz, hogy ő is aktívan használni tudja.

Továbbá a kutatások mára egyértelművé tették, hogy attól, hogy egy gyermek két nyelvet hall a mindennapokban, még egyáltalán nem biztos, hogy mindkettőt beszélni is fogja. (Nem ritka, hogy már az óvodás is bojkottálja az egyik nyelvet, amikor rájön, hogy anyja úgyis érti a másikat is. Hiszen mi értelme van két vagy több nyelvet használni, ha egy is elég lenne? Segíteni kell a gyereket abban, hogy valóban úgy érezze, érdemes használni több nyelvet is, ha valamit közölni akar.)

3. A domináns nyelv ellenében hatni kell az anyanyelvhasználóra!

A kétnyelvű nevelés során a másik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a környezetben használt nyelv „mindent visz”; tehát az erőviszonyok minden esetben annak a nyelvnek kedveznek, amit az iskolában, az utcán, a televízióban, stb. beszélnek. A kétnyelvűség meglehetősen ingatag „mérlege” önmagától mindig ebbe az irányba billen ki. Ebből következően a szülő, barát, pedagógus fő feladata, hogy ellene hasson, és minden elképzelhető módon azt a nyelvet támogassa, amit a gyermek környezetében NEM használnak: külföldön élve a magyart, ha biztosítani szeretnénk, hogy gyermekünk hosszú távon, aktívan használja majd.

4. A kétnyelvű nevelés pozitív hatásai

Minden egyes kutatás azt bizonyítja, hogy érdemes kitartani a kétnyelvű nevelés mellett, hiszen a gyermeki fejlődés több területére is bizonyítottan pozitív hatást fejt ki. A legkézenfekvőbb előnyt kétségtelenül az jelenti, hogy kiszélesednek a kommunikációs lehetőségek; a kétnyelvű személy több országban, több személlyel képes megértetni magát.

Csiszár Rita kutatásainak eredménye azt mutatja, hogy a külföldön élő magyar szülők többsége rendkívül fontosnak tartja, hogy a nyelv segítségével létrejöhessen az unokák és a nagyszülők között az érzelmi kötődés. Azok a szülők elégedettek, ahol ez sikerült, és mindazok csalódottnak érzik magukat, ahol a gyerek nem beszéli a magyart.

Ezen kívül a gyermeket különböző kulturális hatások is érik a két nyelven keresztül, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a szociális tulajdonságok fejlődéséhez; a különböző kultúrák megismerése toleránsabbá teszi a gyereket az egymástól nagyban eltérő szokásokkal és értékekkel szemben.

Ha a kétnyelvűnek lehetősége van arra, hogy ezeket az eltérő életmódokat és értékrendeket megismerhesse, akkor könnyebben ráérez arra, hogy egy problémának több megoldása is lehet, valamint, hogy ugyanazt a szituációt több nézőpontból is lehet szemlélni, és ezek alapvetően eltérhetnek egymástól. Szerencsés esetben a kétnyelvűség pozitív hatással lehet a gondolkodás fejlődésére is (rugalmasság, kreativitás, jobb elvonatkoztatási képesség). Fontos azonban mindezt kiegészíteni azzal, hogy mindezek a pozitív hatások akkor érvényesülnek igazán, ha a gyermek mindkét nyelvben magas fokon járatos, például magas fokon használja a nyelvet írás-olvasásra is.

További információk az alábbi linken érhetők el.