Útközben – önismereti foglalkozások irodalomterápiás módszerekkel külföldön élő magyaroknak
A szerző Tóth Viktória, Finnországban élő magyartanár és irodalomterapeuta
„Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.”
Szabó T. Anna: A változás
Amikor 2015 őszén elkezdtem a Pécsi Tudományegyetem kétéves biblioterapeuta, azaz irodalomterapeuta képzését, a hátam mögött már számos külföldi újrakezdés állt Finnország különböző városaiban és az észtországi Tartuban. Így természetesen Magyarországra hazatérve is többször voltam újratelepülő és újrakezdő. Amikor pedig 2017 júniusának egy pénteki napján friss biblioterapeutaként államvizsgáztam, két nappal később már előttem állt egy újabb nagy váltás: egy újabb finn város és egy újabb beilleszkedési folyamat külföldi magyarként, bevándorlóként, munkavállalóként, szülőként, tanárként. Számos szerepet és területet sorolhatnánk még, amikor egy új országban újrakezdjük az életünket, illetve próbáljuk az identitásunk addig meghatározó elemeit külföldön is megőrizni, megélni és tovább fejleszteni.
A finn nyelv és az ország alapos ismerete, többévnyi tapasztalat és a finn családi kötelék ellenére nekem négy évembe telt, mire visszatértem a 2017-es irodalomterápiás terveimhez. Ekkor a hirtelen kitágult virtuális térben szétnézve rájöttem, hogy a különböző külföldi országokban tartósan élő és sokszor azonos problémákkal küzdő magyaroknak most különösen szükségük lehet segítő csoportokra. És miért ne történhetne ez egy ilyen különleges, a magyar nyelvet és irodalmat középpontba állító, ugyanakkor elsősorban mégis önismereti módszer segítségével, mint amilyen az irodalomterápia?
Az Útközben címet kapott csoportos foglalkozásokon elsősorban irodalmi szövegekből kiindulva együtt tekintjük át, honnan indultunk, milyen élethelyzetben vagyunk jelenleg, mi az, amiből erőt meríthetünk, mit lenne célszerű magunk mögött hagynunk, és mit tovább vinnünk. Az általában hatalkalmas foglalkozássorozatok közepe táján megnézzük, mennyire és mitől vagyunk otthon választott új hazánkban, a foglalkozássorozatok második felében pedig azzal foglalkozunk, milyen új irányokba szeretnénk indulni, mihez gyűjtünk erőt és bátorságot – a szövegek, a csoporttagok és a csoportvezető segítségével. A csoportok zártak, tehát alkalomról alkalomra ugyanazokkal a csoporttagokkal találkozunk és osztunk meg fontos élményeket, együtt gondolkodunk a külföldi lét kihívásairól, megoldási lehetőségekről.
Az irodalmi szövegek kiindulópontként szolgálnak, de vissza is tükröznek. Szükség szerint el is bújhatunk mögöttük. De mind a szövegek, mind a csoporttagok rengeteg új szempontot kínálnak az egyéni olvasatokhoz képest. A csoportok legfőbb ereje és pozitív hatása többek között ebben nyilvánul meg. A csoport megtart és felemel, a szövegekhez és a csoportban tapasztaltakhoz pedig mindig vissza lehet térni, egyetlen mondat is szolgálhat útmutatóként egy-egy nehéz helyzetben. Rögződik bennünk, mint más művészetterápiás folyamatok során létrehozott alkotásaink.
Ugyanakkor nem kizárólag írók által alkotott szövegekből indulunk ki, mert erős tisztázó és összegző szerepe van azoknak a szövegeknek is az irodalomterápiás önismereti folyamatban, amelyeket a csoporttagok maguk alkotnak, írnak. Általában a foglalkozások közötti időszakokban nyugodtan, otthon. És amelyeket szabadon megoszthatnak és együtt tovább gondolhatunk a csoportban. Ezt nevezik aktív irodalomterápiának, és Finnországban nagyon nagy hagyománya van. Csoportjaimban igyekszem ötvözni a Magyarországon tanultakat a finnországi irodalomterapeuták módszereivel is.
Az Útközben-csoportok hangulata kezdettől fogva otthonos, ismerős. Tartósan külföldön élve sokunk számára jelentős, hogy az anyanyelvünkön, magyar irodalmi szövegeken keresztül beszélhetünk önmagunkról. Visszakapcsolódhatunk önmagunkhoz, végre mindenre van szavunk, és végre minden szót és árnyalatot pontosan értünk. Ezért is kapta a munkámat és a foglalkozásokat bemutató honlap Kosztolányi után a „Nyelv és lélek” nevet. A honlap kétnyelvű, a finn nyelvű oldalon Finnországban élő bevándorlóknak kínálok csoportokat, és az ő szempontjukból, illetve a mi szempontunkból – hiszen ehhez a csoporthoz is ugyanúgy tartozom, – is fontosnak tartom az új ország nyelvének szerepét a lelki egészség támogatása mellett.
Az Útközben-csoportokban különböző országokban élő, sokszor nagyon eltérő életkorú és élethelyzetű magyarok vesznek részt, akik a beilleszkedés folyamatában is máshol tartanak. Mindennapjaik és az, hogy mivel foglalkoznak az új hazájukban, szintén nagyon eltérő. Mégis egy téma köré rendeződve mindannyiunkat az érdekel, hogyan találhatjuk meg jobban önmagukat az adott élethelyzetben, hogyan oldhatjuk meg az éppen aktuális, sokszor éppen a beilleszkedéssel, a külföldi önmegvalósítással kapcsolatos problémáinkat. Otthon talán elmennénk egymás mellett, itt a csoportban azonnal közösséget kovácsolunk, ahol értjük és megértjük, segítjük egymást.
A foglalkozásokon otthon vagyunk a nyelvben, az irodalomban, a magyarságban, a közvetlen egymáshoz kapcsolódásban. Ebben a közegben próbáljuk közösen átgondolni új szerepeinket az új otthonunkban.
A képek Robert Frankó munkái.
