Egy soha nem tapasztalt élmény férkőzött az életünkbe március óta: nem csupán elképzeljük vagy csak beszélgetünk róla, hogy mi lenne, ha ebben a globális kultúrában minden a virtuális valóság felől újraértelmeződne, hanem most már több mint négy hónapja folyamatosan újraértelmeződik a fizikai valóságunk is. Vele együtt pedig mi is újraértelmeződünk. Mi emberek. Az emberségünk. A legfontosabb tapasztalat most talán az mindannyiunknak, hogy tényleg létezik a “mindannyian”. Kezdjük megérteni a “globális” szó valódi jelentését, lassan megtanulunk együttélni azzal az elementáris közös élménnyel, hogy létezik globális közösség, és ha tetszik, ha nem, ennek mi természetes módon részesei vagyunk. Mindannyian mindenhol az individualizáció közepette is.
Még akkor is, ha manapság a csapból is ez folyik, hogy ilyen drasztikus globális váltás a “kötelező” izoláció miatt csakis globális változást hozhat, akkor is napi szinten megdöbbentő élmény marad, hogy a változás alanyai és tárgyai is mi magunk vagyunk.
Vagyis tényleg tudatosodni képes bennünk az a testi, lelki és szellemi élmény és vele együtt a felelősség, hogy létezik egy közös információhordozó, amely csakis testi kontaktussal terjed, de kihat a lelki és szellemi életünkre is, már azáltal, hogy jelen van az izolációs térben. Jelen esetben ez egy vírus, egy RNS, amely mindenkinél egyedi módon kezdi átírni a már meglévő  programot. Még csak nem is hit kérdése, hogy ki hisz benne vagy nem – hiszen jelen esetben még nagyon keveset tudunk az eredetéről vagy a hatásmechanizmusáról -, de sokkal inkább társadalmi és pszichológiai kérdés, hogy képesek vagyunk-e emberségünkkel megoldani a jelenlegi problémát. Tudunk-e a káoszból rendet teremteni önmagunkban és a világban?
Egy korábbi írásunk már foglalkozott azzal, hogy a saját kreativitásunkhoz való igazságos viszony hogyan segíthet, hogy a bezártságérzés helyett a szabadságélményünk táguljon. Azóta viszont rengetegféle tanulságos társadalmi és pszichológiai válasz is megjelent, amely újabb változásokat hív elő. Ilyenek azok a radikális politikai és  társadalmi reakciók, mint a Black Lives Matter mozgalom, amely az empátia, a szolidaritás, a valódi társadalmi együttműködés legmélyebbre nyomott problémáit is előhozta. Az “I can’t breathe” metafora ma már sokatmondóan többrétegű, sőt csakis ezzel a globális értelmezéssel – fizikai, szellemi, lelki, társadalmi, politikai, gazdasági és környezetvédelmi “levegőhiányként” értelmezve  – ragadhatjuk meg a jelenlegi problémát.
De mindezt miért magyarul?
Sok dologra hivatkozhatnék: az anyanyelven való hiteles és közvetlen megszólalásra, üzenetközvetítésre a leginkább, de jelenleg egy sokkal globálisabb problémát kell megértenünk vagyis a megoldásnak is globálisabbnak kell lennie az eddigieknél. “Ez az üzenet olyan egyértelmű, hogy a világ minden pontján rezonál. Még Magyarországon is. A fekete áldozatok méltósága a cigány áldozatok méltóságáról is szól, ahogyan minden semmibe vett elnyomottéról is.” – írja,  üzeni Orsós László Jakab New York-ból a sokatlátott emigráns bölcsességével és tapasztalatával. A teljes cikk itt olvasható.
A globális problémák és a globális megoldások sosem azt jelentik, hogy nem individuális tehát egyéni kérdéseket érintünk. Sokan, akik túlságosan  hozzáidomulnak egy mentális, lelki, fizikális vagy akár társadalmi izolációhoz, hajlamosak azt gondolni vagy úgy érezni, hogy lehetetlen az átjárás a nagyon eltérő társadalmak és kultúrák között. De ugyanez igaz lehet a nyelvek közti átjárásra vagy a nyelvhasználati eltérésekre is. Azáltal, hogy külföldön a magyar nyelv aktív használatával globális problémákról globális helyzeteket teremtve gondolkodunk, egyben azt is sugalljuk, hogy nem csupán lehetséges a hídépítés, de az egyik leghatékonyabb kreatív megoldás a szolidaritárison alapuló nemzetközi közösségteremtésre. Ugyanez az oka, hogy elindítottuk az AbsoLUTE Movement-et (LANT Mozgalom), amelynek segítségével a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődők globális nemzetközi közösségét teremtjük meg. Bővebben itt lehet olvasni a mozgalomról.
Az elmúlt hetek-hónapok tapasztalatai azt eredményezték, hogy újra kellett gondolnunk nem csak a saját közösségünkhöz való viszonyunkat, de a saját izolációs eszköztárunk hatékonyságát is. Mit jelent számunkra a saját elszigeteltségünk? Mit jelent számunkra mások elszigeteltsége? Hogyan tudjuk a legemberségesebb karantént a legkreatívabb módon megalkotni? Hogyan éljünk együtt a leghatékonyabban az anyanyelvünkkel úgy, hogy ne éljünk vissza a nyelvi elszigeteltségünkkel? A mi válaszunk egyértelműen az, hogy ha őszinte és nemzetközi párbeszédeket hozunk létre magyar nyelven eltérő kultúrákban élők között, akkor a lehetséges megoldásaink biztosan globálisabb szempontúak lesznek, mintha csak egyetlen kultúra már stabilan lefektetett értékrendjét kutatjuk.
Az elszigeteltség lelki jelenségei és következményei manapság a legszembetűnőbbek. Azok a társadalmi problémák, amelyek ma az utcára zajosan és hangos vitákat generálva kerülnek, mint a rasszizmus vagy általánosabban a másság kérdése, a leggyakrabban traumákban nyilvánulnak meg, pláne ha nincs más út a  közösségi értelmezésre, csak a terapeután keresztüli. Az, hogy mennyire fontos lenne az elszigeteltséggel szembeni értelmes és értelmező diskurzus, lényegében a pszichológia, a filozófia vagy a művészetek állandó imperatívusza. Sokszor mégsem világos egészen nyilvánvaló társadalmi vagy politikai helyzetekben sem. Ezzel kapcsolatban egy nagyon alapos és lényegretörő írást ajánlunk Indries Krisztián, Magyarországon élő pszichoterapeuta tollából, aki a lentebb látható Zoom-beszélgetés egyik résztvevője is.
A fentiekre való tekintettel végül egy nemzetközi virtuális beszélgetés-sorozatot indítottunk útjára magyar nyelven Lélekbúvárok kultúrák között címmel. Az első témánk a rasszizmus és másság lett, hiszen azt gondoljuk, hogy ez jelenleg a legaktuálisabb, legglobálisabb, ugyanakkor azokat az egyéni traumákat is magábanfoglaló nemzetközi téma, amely megköveteli az újfajta diskurzust. Célunk a tabuk nélküli szabad véleménynyilvánítás és a szakértők általi független kritikai gondolkodásmód terjesztése magyar nyelven, de globálisan előtérbe helyezve a külföldön élő és alkotó magyar szakemberek látásmódját is. A beszélgetés itt tekinthető meg.
Köszönjük Ford Noéminek (Iowa City, USA) és Indries Krisztiánnak (Budapest, Hungary) a beszélgetést és az együttműködést. Hamarosan újabb beszélgetéssel folytatjuk, amely szintén az AbsoLUTE Movement hivatalos Facebook-oldalára kerül fel.
Zsédely Tímea
2020-07-29T13:01:02+00:00