#Hellobudapest – várt minket a megmászható szobor a Ferihegyen, amire a gyerekeim kérés nélkül is felkapaszkodtak egy fotó kedvéért. Micsoda ötlet! A kreativitás a turizmus szolgálatában, a social média eszközeivel – mivel a hashtag a szobor része volt, ahogyan a képen láthatjátok. Ez volt az első kellemes meglepetés!

Rögtön tudtam: itthon vagyok. Értem, mit dumál a szomszéd, eljutok bárhova és ki tudom fejezni magam! Ebben a bejegyzésben sorra veszem, miben vagyunk mi mások, s, hogy miért jó itthon.

Család – ez is mást jelent itt, mint az Államokban. Mi részt veszünk egymás életében, van véleményünk, elmondjuk, megéljük azt és közösen oldjuk meg a helyzeteket, problémákat. Értem, hogy ez lehet terhes is, hogy az ember szeretne felnőni és leszakadni szüleiről és egy ponton túl nem érdekli mások véleménye. De nekem nehezemre esett például megemésztenem, hogy az anyósom, aki egy órányira lakik tőlünk és van autója soha nem jön meglátogatni az unokáit. Gyerekfelügyelőként sem lehetett számítani rá.

Ahogy ezt írom, sorra hagyjuk ez az útmenti zöldségesstandokat – a termelők kihozzák a kapuba amijük eladásra termett, vagy kiállnak vele az út mellé. Van értéke a házinak, a termésnek, a termelői munkának. 

Napraforgó ültetvények, ameddig a szem ellát. Persze, hiszen annyi étolajat használunk, meg kell termelni azt is.

Zöld felületek a városokban – nem vagyunk helyszűkében, mint New Yorkban, így lakóházak épülhetnek azzal a koncepcióval, hogy körbevesznek zárt kerteket, játszótereket. Közösségi kertek nyílhatnak a városban. Nem mondom, hogy ez az általános, de a Grundkert mindeképp követendő kezdeményezés.

Kicsi, átlátható repterünk van, ahol persze nem lehet mindig előre tudni, hogy az A-ra, vagy a B-re érkezel, de ez nem is probléma, mert öt perc átsétálni egyikről a másikra.

Alacsony bérek, de alacsony árak is: 60 centes kávé, egydolláros cukrászdai sütemény. A minap beugrottunk egy árúházba tölcséres fagyiért, mert az utcai gombócos már zárva volt – 4 tölcséres előre csomagolt fagyi és egy karton víz került 3 (!) dollárba. A párom nem tudta túltenni magát rajta. 

Néhány óra alatt külföldön lehetünk és minden irányban találunk látnivalót, kultúrát és túrisztikai élményeket. Más-más nyelv, ország és látnivalók várnak, de akár egy nap alatt is eljuthatsz Európában szinte bárhova. 

Tömegközlekedés: ezt biztosan sokan elvitatnák tőlem, de mindenhova eljutsz az országban tömegközlekedéssel. A városi közlekedés folyamatosan megújul, sokkal inkább, mint mondjuk az utak minősége.  

Gasztronómia: nem vagyok egy ételcentrikus, de ennek ellenére nekem is nehezemre esik nem felszedni pár kilót rögtön érkezés után. Azok a túrós piték a sarki pékségben, mákos rétesek és sajtos pogácsák egyenként megérnek egy-egy misét. A palacsinta egy vékony, feltekerhető kisütött tészta, amit megtölthetsz fahéjjal, kakaóval, lekvárral, mákkal, dióval, túróval, mogyorókrémmel, citrommal, vagy ezek tetszőleges keverékével. Nem az az egy centi vastag tészta, amit ugyanazzal a juharsziruppal öntesz nyakon és ugyanolyan íze van, akárki készíti. 

Budapesti bérházak, ahol légkondi nélkül is tíz fokkal hűvösebb van, mint az utcán és vastag falai közt a leghangosabb gyerekeknek is eltűnik a hangja. 

A nyelv, aminek ízét, zamatát nem lehet elfelejteni, ha egyszer már sikerült azt megszerezned. 

Az időhöz való viszonyunk szubjektív, akkor indulunk, ha elvégeztük a dolgunkat, nem akkor, amikor az óra elüti a tízet. S ha kérik, maradunk még egy kávéra, ami valójában egy baráti beszélgetést jelent. 

A kávét porcelán csészéből isszuk leülve, nem műanyag pohárból az utcán sietve, vagy sétálgatva.  

Leülve eszünk és megrágjuk az ételt – legalább annyi időt töltünk el az ebéd elkészítésével is, mint az elfogyasztásával. 

Gondolom, ti is teli vagytok hazai élményekkel. Kinek van kedve folytatni?