Még nem múlt el a vírushelyzet, de talán a nehezén túl vagyunk. Vége az iskolának és azzal az otthon tanításnak, ki lehet már menni az utcára, a parkba, a szabadba. Itt a jó idő, fellélegezhetünk egy kicsit. Hogyan tovább? Milyen az élet a karantén után? Mire kell figyelnünk, mi változott és mi nem? 

Első és legfontosabb talán a biztonságunk továbbra is, és ebből a szempontból bizony nem szabad elfelejteni, hogy valójában nem sok minden változott, talán kisebb koncentációban van jelen a vírus körülöttünk, de továbbra is jelen van, ezért korai volna még elhagynunk az olyan óvintézkedéseket, mint a maszk viselése és a távolságtartás. Ugyanakkor ideje másra is figyelnünk, mint csak ezek betartása, valós, belső szükségleteinkre is hallgatnunk kell. Talán túl sokáig is háttérbe szorultak olyan igényeink, mint az énidő, vagy az egyedüllét szükséglete. Itt az ideje, hogy számba vegyünk magunk, aktuális állapotunk és feltérképezzük a hiányokat. Mi az, amire a legnagyobb szükségem van most, miből nem jutott elég a karantén alatt? 

Ugyanezt végig kell gondoljuk gyermekeinkkel kapcsolatban is. Lehet, hogy nem könnyen, de sikerült végül lépést tartanunk az iskolai tananyaggal, azonban hiányoznak a barátok, a szociális élet. Lehet, hogy a különórák hiányában egyes fejlesztési területek hanyagolódtak el, vagy nem jutott idő olyan különleges igényekre, mint pl. a kamaszkori sajátságos önkifejezések, megnyilvánulások. Ha szülő vagy, ezt az igényfelmérést nem csak a saját magadra, de a rád bízott gyermekekre nézve is el kell végezned. Ha megálllapítottad, hol vannak a hiányterületek, lehet terveket kovácsolni a kielégítésükre és elindulni a végrehajtás felé. 

Ha nem végzed el ezt a számadást és nem kezdesz el dolgozni a kialakult hiányok pótlásán, könnyen lehet, hogy olyan erővel tör felszínre belőled az elégedetlenség, mint az amerikai társadalomban a szisztematikus rasszizmus elutasításának igénye George Floyd halálát követően. Amiben szerepe volt a karantén miatt hosszú hónapokon át tartó elfojtott állapotnak. Nem véletlen, hogy a tüntetések szlogenje is ez lett: “Nem kapok levegőt!”

A belső igényeinket tehát számba kell vennünk, figyelnünk kell rá. A lelassult élettempót érdemes lehet megtartani, az együtt töltött időt minőségi idővel megtölteni. A környezet is jobban járt azzal, hogy nem utaztunk, csak a legszükségesebbeket vettük meg, változtattunk életmódunkon. Meg tudjuk-e tartani a karantén után is ezeket a pozitív változásokat? A levegő minősége érezhetően javult a nagyvárosokban, mindenhol a világon. A tiszta égboltról szóló felvételek bejárják a világhálót. Hogyan tudjuk marasztalni ezeket a hatásokat, hiszen saját vesztébe rohanó élettempónk és a környezet háttérbe szorítása előbb-utóbb megállj parancsolt volna fogyasztási szokásainknak is. 

A vírus egyik üzenete számunkra az, hogy az eddigi kerékvágás nem mehet tovább, globalizált életmódunk és fogyasztási szokásaink gllobális járványok terjedését okozzák. Meg tudunk-e maradni a helyi gazdaság termékeinél és a lokális turizmus nyújtotta lehetőségeknél? Mit tudunk elhagyni korábbi, nem ökotudatos szokásainkból? A befelé figyelés, valós szükségleteink feltérképezése, a lassulás, talán abban is segít, hogy újra összhangot alakítsunk ki a természettel és ne attól elidegenedve működjünk tovább. 

Ez talán utolsó esélyünk megmaradni ezen a bolygón. Te mit gondolsz erről? 

2020-06-28T00:05:15+00:00