A gyerekeknek érzékeny csápjaik vannak arra, hogy megérezzék, hogy autentikusak vagyunk-e, amikor arról próbáljuk őket meggyőzni, hogy külföldön is van értelme a magyar nyelvet és identitást megőrizni. Mivel a nyelvünk gyakran állítja szembe az értelmet az érzelemmel, ebben a kontextusban viszont értelmezhetetlenné válik ez az “értelemkeresés” messze az anyaországtól. A nyelvi és kulturális  identitásunk megőrzése nem racionalitásról szól, hanem érzelmekről, kapcsolódásról, otthon teremtésről, valahova tartozásról. Nem értelem kereséssel, hanem “varázslattal”, a képzelőerő játékával, közösség- és élmény teremtéssel lehet a gyerekeket inspirálni.    

Szeretném megköszönni ezúton most mindenkinek, aki hozzájárult munkájával, támogatásával, hogy Vashon-szigetén egy 3 és fél napos Diaszpóra Tábor megvalósulhatott az USA-ban élő, magyar származású gyerekek számára. Köszönet Szirbik Andreának, Orbán Csabának, Orbán Enikőnek, Dankó Bertalannak, Elischer Dalmának, Bogya Róbertnek,  Dohanics Annának, Török Dancsó Ádámnak, Jolsvai Hajnalnak és Cartille-Kovács Flórának; valamint a szülőknek, akik megtiszteltek bizalmukkal és ránk bízták a csemetéket. Köszönjük a KMCsSz és a BGA Zrt. anyagi támogatását, melynek segítségével alacsonyan tudtuk tartani a tábor díját, ezért 24 gyereket fogadhattunk Oregon és Washington államából. Köszönjük Szórád Gábornak, hogy bízott bennünk és megosztotta tapasztalatait, tudását. Köszönet Lugosi Sándornak a tábori  zászlóért, és Podolyák Erzsébetnek a táborhoz szükséges kellékek beszerzéséért. A gyerekek óriási élménnyel tértek haza, ilyen minőségi oktatás csakis csapatmunkával valósítható meg.

A tábor a Hálaadás hétvégéjén, a seattle-i öböl egyik szigetén volt, amelyet komppal és hajóval lehet csak megközelíteni. A faházunk több százéves fenyőkkel körülvéve az öböl partján állt, hatalmas panoráma ablakokkal majdnem minden szobájában- összekapcsolva a külső és belső teret egymással. Vízen keltünk át, vízzel voltunk körülvéve. A partot csak apálykor lehetett megközelíteni, ahova többször levittük a gyerekeket kagylót gyűjteni.  A víz -, mint születés, újjászületés, megtisztulás szimbóluma – valamint az apály és a dagály holddal összehangolt ritmusa mesés hátteret adott a történetünknek.

A tábor Szirbik Andrea kezdeményezésével, szervezői munkájával jött létre. Ő volt az, aki összetartott minden szálat, és óriási felelősségtudattal kezelte ezt. Amíg legtöbben csak egy-két feladatra összpontosítottunk, ő volt az, aki megteremtette nekünk a hátteret ehhez az intenzív és zavartalan munkához. A szülőkkel kommunikált, koordinálta a tanári munkát, a feladatokat szétosztotta, költségekhez szükséges pénzt előteremtette, az időbeosztást elkészítette és még sorolhatnám. Nem hiába játszotta ő Mátyás király anyját, Szilágyi Erzsébetet, a mi felnőtt játékunkban, amit a gyerekeknek minden reggel kosztümbe öltözve adtunk elő.  

Orbán Enikő és Dankó Bertalan spirituális vezetők szerepét kapták a felnőttek drámajátékában. Enikő, királyi udvarházunk tudósa, csillagásza igazította útba a gyerekeket, akik Mátyás király ellopott leveleit keresték az éjszakában a mécsessel kivilágított ösvényen. Mátyás érdeklődött az égi jelenségek vizsgálata iránt, természetes, hogy udvarában nagy tekintélyű csillagászok éltek. Berci, az udvar püspöke, koronázta meg Mátyást és Katalin hercegnőt egy ünnepélyes ceremónián, amelyen a ház apraja nagyja részt vett. Emellett Enikő és Berci őrizték a konyha tüzét, az  otthon melegét és illatát varázsolták a faházba. Rozmaring, zsálya és a reggeli kávé illatával töltötték be a házat nap mint nap, a mi gyomrunkat pedig ínyencségekkel töltötték meg. Elischer Dalma, aki egyben a vasárnapi gyerekelőadás tehetséges sminkese és bábkészítője is volt, segítette Enikő és Berci munkáját a tűz körül.

Miközben Jolsvai Hajnalnak, a kiscsoport tanárának, inspirálásával rajzoltak és festettek a gyerekek a délelőtti foglalkozáson, addig Kormos István Kevély Kiskakas versét tanulták velem. A kiskakas hiúságában és kapzsiságában gyöngyét vízbe ejtette a történetben. Talán észre sem vették a gyerekek, hogy az egyik szürreális festményükön hatalmas hullámok között egy sárga gömb úszott a felszínre. A kiskakas gyöngye. A Hajnal foglalkozása alatt készített képeket más előadásokhoz is sikerült felhasználnunk. Az előadások színpadtervezésében így a kiscsoport is részt vett. 

A csütörtök esti tábortűz után a felnőttek különböző karakterekbe öltözve állomásokon várták a gyerekeket, akik Mátyás ellopott levelei után kutattak. Ennek keretmeséjét Dohanics Anna, portlandi ösztöndíjasunk, írta és állította össze, aki a középső csoport tanára is volt egyben. Panni lendületes energiájával és kreatív ötleteivel nagyon sokat ad a mi kis közösségünknek. Az ilyen játékos módon való tanítás nem csak a gyerekeknek élmény, hanem a felnőtteknek is, mert mi is játszunk, és ebbe a gyerekek természetes módon vonódnak be. Fáklyákkal körülvéve kint álltunk a sötét éjszakában, a hűvös levegő csípte az arcunkat és vártuk a kisebb csoportokban érkező gyerekeket, akik mosolyogva fogadták a játékot, ahol a felnőttek önmagukból kivetkőzve csillagászt, kocsmatölteléket, vagy katonát játszottak el a mese kedvéért.

A legidősebbekkel Orbán Csaba foglalkozott, aki a kalligráfia írás titkaiba vezette be a gyerekeket. Mátyás rendkívül fontosnak tartotta az írástudást az udvarában, ahol nem csak latin nyelvű, hanem magyar nyelvű iratok is készültek. Csaba volt az udvarházunk magyar nyelvű költője, Janus Pannonius. Szimbolikus jelentőséggel bírt az ő feladata, mert ahogy a magyar nyelv többször is veszélybe került a történelmünk során, a külföldön élő magyar származású gyerekek magyar nyelvre való tanítása is óriási kihívás.  

A seattle-i ösztöndíjasunk, Török Dancsó Ádám, hozta a ritmust és a dallamot a táborba, összekapcsolt bennünket a természettel- a hold és a szívverés ritmusával. Szerencsések vagyunk, hogy Ádám sokoldalú zenei tehetségét  megosztja velünk. Meg vagyok róla győződve, hogy zene, népi játékok és tánc nélkül nem lehet a gyerekek szívéhez eljutni. Ezek olyan kulturális élmények, melyekre zsigereinkben emlékszünk később. A gyerekek furulyázni, énekelni és táncolni tanultak Ádámmal. Cartille-Kovács Flóra pedig két este is fogadta a gyerekeket játékkal, élő zenekarral a felnőtteknek szervezett tánctáborában.

A Vashon-szigeti Mátyás királyunkat, Bogya Róbertet, fontos országügyei hamar elszólítottak a koronázás után. Mivel Mátyás felismerte a zsoldos hadsereg felállításának fontosságát, ezért mielőtt elutazott, a gyerekeket még íjazni tanította. 

Nekem, mint Katalin királynőnek, az volt a legfontosabb uralkodói feladatom, hogy felkészítsem a gyerekeket a színpadi előadásokra. A legidősebbek Janikovszky Éva Kire ütött a gyerek történetének átdolgozását mutatták be. A középső csoporttal Lázár Ervin Fájós fogú oroszlánját dolgoztuk fel, a legkisebbek pedig a fentebb említett kisakas történetetét mutatták be. Hihetetlen energiával és lelkesedéssel  próbáltak velem a gyerekek, akik még a szabad játék ideje alatt is gyakorolni akartak. Mert hogy játék volt minden; úgy tanultunk a tábor ideje alatt, hogy játszottunk- felnőttek és gyerekek együtt. 

Vízen keltünk át újra, hogy hazajussunk, mint mítoszok hősei, akik kalandjaik alatt, olyan lelki fejlődésen mennek át,  hogy újjászületve térnek vissza a régi otthonukba. 

Márkus Krisztina

2019-12-25T11:22:40+00:00