Magammal kezdem. Harmadik éve írom a blogomat a többnyelvű gyerekeket nevelő szülőknek, előadásokat tartok tanároknak is, de egyéni tanácsadással is foglalkozom és csoportos szülői felkészítőket is vezetek online. A facebook oldalamat már majdnem másfél ezer magyar édesanya vagy édesapa követi a világ minden tájáról. Ebből a sokszínűségből jött az ötlet, hogy megkeressem ezeknek a diaszpóráknak a kiemelkedő személyiségeit, akik ugyanazért küzdenek, hogy külföldön is meg lehessen tartani és tovább tudjuk adni az anyanyelvünket. Így találtam rá Tímeára.

Első látásra óriási a különbség a diaszpórák között. Vannak, akik földrajzilag közelebb vannak az anyaországhoz, mások egész kontinensnyi távolságra fekszenek tőle. Egyikben már hosszú generációk óta élnek magyarok, a másikba csak az utóbbi években érkeztek nagyobb számban. Van, ahol több ezren laknak egy településen, máshol csak elvétve egy-egy személy. Az új kultúrák referenciái is egészen mások. És mégis. A Tímeával való beszélgetés megerősített abban, hogy a különbözőségek ellenére sokkal több a közös bennünk, mint azt első látásra gondolnánk.

A legmeghatározóbb közös pontunk az talán a különös viszony. Egyrészt kötödésünk az anyaországhoz, a gyökerekhez, másrészt pedig az ettől való egyidejű távolság, hiszen egyrészt új szemszögből nézve minden egy kicsit más fényben tűnik fel, nem ugyanaz a látvány kívülről, mint belülről és az új valóságok ismerete is új fényben tünteti fel az addig ismerőset.  Furcsa ez a diaszpóra lét, mert a kötelék erős, akkor is, ha ez mellé új kötések alakulnak ki az új közösséggel.

Nemcsak nekünk van diaszpóránk, így ez a helyzet sem nemzeti sajátosságunk. Nekem személy szerint a barcelonai német közösségbe is belátásom van, mert az ő iskolájukban dolgozom már majdnem két évtizede. Itt követem figyelemmel a többnyelvű gyerekeket és a velük dolgozó tanárokat.

Nagyon sok hasznos tapasztalatot sikerült összegyűjtenem, hogyan birkóznak meg a gyerekek a 3-4 vagy több nyelvükkel, és a tanárok az ezzel együtt járó kihívásokkal. Nagyon érdekes az is, hogy mi okoz gondot az anyaországból frissen érkezett szülőknek, tanároknak vagy diákoknak.

Az egynyelvű anyaországból érkezett tanárok tanítási tapasztalata is egészen más, mint a külföldön, többnyelvű környezetben már évtizedek óta dolgozó kollégáiké. Ezért is fontos, hogy a siker élményével felvértezett itt élők segítsék és bíztassák az újonnan jövőket, hogy lehetséges megtartani az anyanyelvet és mindamellett integrálódni is az új kultúrába.

Persze nem vagyunk egyformák és nem mindenki gondolja azt, hogy érdemes megtartani az anyanyelvet külföldön. Ezzel kapcsolatban csak két példát szeretnék említeni.

Nemrég keresett meg egy fiatal lány, hogy magyarul szeretne tanulni. Elmesélte, hogy a nagyszülei a Holokauszt után menekültek Angliába, ahol egymással ugyan magyarul beszéltek, de egyetlen fiuknak, az ő édesapjának nem akarták megtanítani a nyelvet. A nagymamáját nemrég diagnosztizálták Alzheimerrel és egyre keveset beszél angolul, állítólag magyarul kezdett el a családtagjaihoz beszélni, de azok már nem értik őt. A lány azóta beköltözött a lakásába is, ami tele van magyar könyvekkel, levelekkel, dokumentumokkal, amelyek tartalma számára mind rejtély marad.

Egy német kolléganőm esete véletlenül pozitívan végződött. Argentin édesapjának néhány évtizede azt tanácsolták Németországban, hogy ne beszéljen a lányával spanyolul, nehogy negatívan befolyásolja a nyelvtanulását németül, az integrációjáról nem is beszélve. A lánya így felnőttként tanult csak meg spanyolul, de aztán Barcelonába költözött néhány éve és az ő kislánya már 3 nyelven nő fel és a nagypapa is boldog, mert az anyanyelvén tud beszélni az unokájával.

Gyakorló szülőként tudom, hogy nem könnyű feladat átadni a nyelvet hiszen nincs meg az a hátterünk, amit egy otthoni család élvez, ahol az óvodában, iskolában és a szomszédokkal ugyanazon a nyelven lehet szót érteni. Másrészt minket sem egyszerű megérteni otthonról, mert felelősségünk van az új országunkkal szemben is, ahol gyerekeinknek is majd boldogulnia kell.

Ez a helyzet a diaszpórákban élő szülők közös élménye és úgy gondolom, ebben a helyzetben sokkal több segítséget érdemelnek. A technológiának hála, szorosabb kapcsolatot tudunk létrehozni végre egymás között. Tapasztalataink megosztásával segíteni tudjuk egymás munkáját, ami biztos, hogy hasznos lehet mindannyiunk számára. Ez volt Tímeával való beszélgetésünk apropója, de annyira lelkesek voltunk, hogy szétfeszítettük az eredetileg elképzelt határokat és miután szinte duplán kifutottunk az időből, és leállítottuk a felvételt, 2 órával később még mindig ott ültünk a képernyővel szemben és nem tudtunk betelni azokkal az ötletekkel és felvetésekkel, amit egy ilyen kapcsolat során megvalósíthatnánk.

A beszélgetést itt tudjátok megnézni, meghallgatni:

Folyt. köv.

Máté Zita

https://www.zitamateplurlinguismo.com/

2020-05-23T16:14:58+00:00