Megbeszéltük Timivel, hogy az első, anyanyelvmegőrző workshopról készült beszámoló után mindketten bemutatkozunk egy-egy bejegyzéssel. A múlt héten ő a kreativitás fontosságáról írt ebben a cikkben. Egyikőnk sem képes úgy bemutatkozni, hogy XY vagyok, itt születtem és ezek voltak a kedvenc gyerekkori játékaim. Mindketten arról írunk, ami most fontos nekünk, amin épp dolgozunk, ami meghatározza mindennapjainkat. Neki a kreativitás alkalmazása az anyanyelvmegőrzésben, nekem pedig az élmény alapú pedagógia.

Felkértek, hogy tartsak előadást az élmény alapú pedagógiáról egy pedagógusoknak szóló konferencián. Végiggondoltam, hogy miről akarok beszélni, és rájöttem, hogy a SzóKiMondóka minden összetevője az élmény alapú pedagógián nyugszik. Olyan felismerés volt ez, ami lehet, hogy a felhasználóknak természetes, vagy a SzóKiMondókát kívülről szemlélőknek magától értetődő, de számomra meglepő, hogy még nyolc év után is találok új jellemzőt, vagy összefüggéseket, ha a módszertanról kérdeznek. 

Mit jelent az élmény? Gyermekkorban minden, ami nyomot hagy élmény. Nincsen tanulás élmény nélkül, minden csak azon keresztül tud beépülni. Csak akkor emlékszik rá a kisgyermek, ha az élvezetes, szórakoztató és kellőképp kihívó számára. Ha olyat kérdezel tőle, amit már tud, hamar elúnja magát. Ha erején felül firtatod, besokall. Meg kell találni tehát azt rést, azt az egyensúlyt, amikor arra építesz, amit már tud és olyat tudsz neki mutatni, amit még nem, de már megért, felfog és ettől megtanul – mert tudja egy élményhez kötni. 

Ezért kötjük mozgáshoz a szavakat, mondókákhoz, dalokhoz, mesékhez a tanulást. A szavakat nem csak hallja, de látja is leírva a szóalakot, lerajzolva a jelentését, majd maga is kimondja, a jelentését pedig eljátssza, megmutatja. Közben veled van, neked “olvas”, tőled zsebeli be a dícséretet. Minél több érzékszervet bevonunk, annál szórakoztatóbb az élmény, annál nagyobb az ereje, annál mélyebb lesz a tanulás is. És minél érdekesebb, szórakoztatóbb, annál gyakrabban kéri majd újra és újra. Az eredmény pedig egy dinamikus kapcsolat, maradandó hatású fejlesztés és sok, minőségi együtt töltött idő lesz.  

S miért a szavak jelentik az élmény alapját a SzóKiMondókánál? A szavak a legkisebb értelmezhető gondolati egység a kisgyermekek számára. Piaget határozta meg ezt a szakaszt, a “műveletek előtti” kort még az egészlegesség jellemzi. Egész szavakat lát és értelmez. 6 éves kor előtt a betű az egészből kiragadott, értelmezhetetlen részlet a legtöbb kisgyermeknek. Ez alól kivételt képezhet saját nevének kezdőbetűje, amit eseteg megtanul, ha sokat látja leírva. De több betűt még nem lesz képes megtanulni és még nehezebb lenne neki összeolvasni a betűket. A szavakat viszont most tanulja, s mivel éhes a tudásra, képes lesz megjegyezni őket először a kép, majd a szókép alapján is. Erre a tudására büszke lesz és igyekszik folyamatosan elkápráztatni téged azzal, amit tud. S ez egy újabb felismeréshez vezetett el engem: a jó kiállású, magabiztos gyermek a SzóKiMondóka használatának “mellékterméke”. Nem erre jött létre, de a szókártyák használata, a folyamatos kérdezgetés, közös tanulás hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek önbizalma megerősödjön és egy pozitív énképe alakuljon ki. Bátran és büszkén felel meg a felnőtt kérdéseire és örömmel ad számot a tudásáról. 

Már önmagában ez a hozzáállás megkülönbözteti majd őt az iskolában és ellátja azzal a szükséges önbizalommal, ami nélkül nincsen sikeres szereplés. Nemcsak beszédét, mozgását, gondolkodását fejleszted tehát, hanem a SzóKiMondóka használata során kapcsolatotok is épül és gyermeked önmagáról alkotott képe is fejlődik.

A szóalakok megjegyzése ráadásul összhangban van az angolszász országok olvasástanítási módszertanával is, amihez nem árt alkalmazkodnunk a magyar nyelv tanításában is, ha itt élünk. Ha a nyelvtanulás egy másik módszertanra épül, mint amit az óvodában, iskolában tapasztal, nem csak új tudást, de új tanulásmódszertant is el kell a gyermeknek sajátítania, ami nem biztos, hogy célravezető. Próbáljunk meg ehelyett inkább arra építeni, amit ismer és ahogyan az iskolában tanul, azzal a módszertannal tanítani neki a magyar nyelvet. Erre tökéletesen alkalmasak a képes szókártyák, a képes tördeléssel készült olvasókönyvek, az interaktív kisfilmek, amelyekben nem csak hallja, de látja és ki is mondja, majd eljátssza a szavak jelentését. A szavak mindenhol szövegkörnyezetbe kerültek, így ragokat is kapnak, amelyek használata természetes módon épül be a nyelvvel való játékos ismerkedés során.

Persze nem állunk meg szóalakok megtanításánál, hanem azokat később szótagokra, majd betűkre bontjuk le, ami a lebontó-felépítő, azaz analitikus-szintetikus olvasásmódszertan lényege. Ezt a módszertant találtuk a megcélzott korosztály (2-6, külföldön 1-7 évesek) számára a legcélravezetőbbnek. A betűkhez tehát elérkezünk a hat részes SzóKiMondóka játékcsomag sorozat végére, amikorra a gyermekek is eljutnak oda, hogy a betűkből új szavakat építsenek fel. De a tanulás mindvégig megmarad a játékosság keretei közt, a szülővel közös élményekre építve, amit a mondókák, dalok, szavas játékok, a közös meseolvasás és szókártyázás jelent.

Köszönöm, hogy elolvastátok: Miller-Ferjentsik Viola