Még mindig sokan olvasunk. Szerencsére azt is sokan szeretnénk, hogy gyermekeink vagy barátaink is sokat olvassanak, többek között azért, hogy legyenek aztán tartalmas, akár komoly intellektuális vitába is belemenő, hosszas, szenvedélyes beszélgetéssel fűszerezett közös élményeink. Aki szeret olvasni, az általában szeret ráismerni azon hasonszőrű embertársára, akivel együtt még lelkesebben gyakorolhatja a mai magastechnológiai szédítőgyors kábulatban a lelassító és fontos emberi kérdésekre kijózanító olvasást. Ma már hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy több évszázados társadalmi, szellemi és vallási viták előzték meg azt, hogy ne kiváltság legyen az olvasás és a könyvekhez való hozzáférés, hanem ugyanolyan természetes gyakorlati eszköz, mint az alapélelmiszer vagy a tisztálkodási szerek. Alanyi emberi joggá és egyre inkább az egyéni fejlődés egyik lehetőségévé vált a könyv és az olvasás. A szegények, a nők, a hátrányos helyzetűek a huszadik század második felére többé-kevésbé (inkább többé) elérték, hogy bármit és bárhol olvassanak. Ne felejtsük el, hogy még közvetlenül ezelőtt könyvelkobzások, könyvégetések, bebörtönzések voltak, hogy megakadályozzák a kritikus tartalmak terjedését.

Bár a könyvkultúra mára ugyanolyan kaotikus helyzetbe került, mint bármilyen más, a nem azonnali anyagi nyereséget hajszoló tevékenység (környezetvédelem, antropológiai információgyűjtés, többnyelvűség, anyanyelvmegőrzés, stb.), arról komoly viták folynak, hogy mennyire lehet relevánsan beszélni egy általános érvényű értékválságról. Mindenesetre az szemmellátható változás, hogy a régi és új könyvek tömkelege közepette sem nő az átlagember mélyműveltsége, kritikai gondolkodásmódja, tartalmas olvasással eltöltött óráinak száma, az emberi humánumba fektetett hite és motivációja, de legfőképp a belső békéje. Miközben az is látszódik, hogy a következő generáción nagyon is számonkérjük – sokszor még idő előtt –  a jogos érveket a háttérbe szorítva, hogy miért nem úgy, annyit és ugyanazt olvassa, mint mi egykor vagy pont most. Vajon ilyenkor tudjuk, hogy kihez intézzük a kérdéseket és mit is szeretnénk valójában kérdezni? Vajon tényleg kérdezünk vagy csak értetlenül hebegünk, mert mi magunk sem értjük, mi megy bennünk végbe? Hogyan alakulunk át pont a könyvek által és a könyvek általunk? Hogyan lehetne jobban elmesélni a történeteinket, hogy ne hebegés, szlogenszerű Facebook-üzenet vagy gyors odavetett számonkérés legyen, hanem értelmes párbeszéd leginkább azokkal és azoknak, akik a kultúra örökösei, a gyerekek.

anyanyelvmegőrzés    anyanyelvmegőrzés

Pedig felnőtt olvasóvá válni ugyanolyan hosszas folyamat, mint bármilyen más lépésről lépésre felépített motivációs cselekedet, ha folyamatos megerősítést kap az egyén, akkor gyakorolja majd azt sikerrel és örömmel.  Természetesen egyre nagyobb és nagyobb a verseny a megerősítések között, a Facebook barátok, az Instagram követők vagy a könyvmoly ismerősök vannak-e ránk nagyobb hatással. De ami még ennél is lényegesebb kérdés: a történetek maguk visszahívnak-e minket a könyvekhez. Mert egy könyv, száz könyv, ezer könyv sem elég önmagában ahhoz, hogy egy gyerek majd felnőtt olvasóvá váljon, de sokszor egyetlen jó könyv elég, hogy elinduljon az olvasóvá válás folyamata. Vagyis az elsődleges cél mindig az legyen, hogy megtaláljuk a számunkra jó könyvet. Az anyanyelven való olvasás maga így akár igazi szenvedéllyé is válhat és maradhat meg nem anyanyelvi környezetben is. Erről korábban itt írtunk.

Az, hogy milyen a jó könyv, igazából csak abban különbözik attól, hogy milyen a jó könyv, ha magyar, ha fokozottan figyelembe vesszük a kulturális és nyelvi különbségeket, amelyek az olvasót körbeveszik, de ugyanakkor megtaláljuk a közös pontot is. Teljesen általános szabály ez, mégis életképes és egyre inkább úgy tűnik, ez működik igazán. A többnyelvű gyerekek számára az írás-olvasást minden egyes nyelven egyenlő mértékben gyakorolni nagyon nehéz, még akkor is, ha a beszéd szintjén nagyjából létrejön az egyenlőség. Pontosan ezért nagyon fontos nem csak külön gyakoroltatni, de külön megszerettetni a gyerekekkel magát az írást és magát az olvasást is.  Ehhez pedig szintén nem elég csak irattatni vagy olvastatni a gyerekeket magyarul, de a számukra legjobb történeteket és a számukra legfontosabb eseményeket kell együtt megalkotni velük az olvasással magával. Ez bizony komoly és őszinte odafigyelést követel a felnőttől, valódi párbeszédet a gyerekekkel: mit jelent nekik a jó könyv és mit jelent a felnőttnek? Sokszor a jó könyv felismerése egy korábbi párbeszédből születik. Mindkét fél részéről.

anyanyelvmegőrzés        kreatív írás

Ha tudjuk azt, hogy egy gyereket a számára könnyebben használt nyelven mi érdekli igazán (például lovak, galaxis, lovagok, kirekesztettség, stb), akkor ugyanaz fogja megragadni a figyelmét a másik nyelven is. Ez mindenkinek evidensnek tűnik, de vajon tényleg tudjuk-e, hogy milyen könyvet válasszunk milyen érdeklődési körhöz. Hiszen ugyanahhoz a témakörhöz rengetegféle formájú, rengetegféle módon szerkesztett könyv tartozik. Ha a másik nyelv nehezebben megy a gyereknek, mint az az eredeti, amin gyorsan olvas, akkor merjünk válogatni a sokféle formájú, kivitelezésű könyv között. Ugyanis egy könyv akkor lesz jó, ha magyar, ha az nem a kényszer, a kötelesség vagy a lelkiismeretfurdalás eseménye a gyereknél, hanem saját esemény, saját történet, amivel küzd ugyan, de úgy érzi, képes megküzdeni. A küzdelemből lesz valódi akarat, amikor már maga mer bátran válogatni a jó könyvek közül, mert felismeri magát a jó könyvet, az izgalmasat, mert képes elolvasni. Akkor is, ha magyar.

Ha nem a megfelelő életkorhoz vagy érdeklődési körhöz vagy nyelvi szinthez igazítjuk az olvasást, a legjobbnak vélt könyv sem tud jó könyvvé válni. Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni és a korábban legjobbnak tartott könyvet (Bogyó és Babóca 2-6 éves gyereknek) újra elővéve olvastatni a más korosztályú gyerekkel. (Nem kisebb testvérnek való olvasás céljából, ahol viszont sikerülhet motivációt kapni.) Bármennyire is szeretnénk, nyelvi fejlesztés és felnőtt olvasóvá nevelés nehezen lesz ebből. A magyar nyelv használatának ilyenfajta infantilizmusa illúziókat szül a gyerekben és a felnőttben is, azt gondolván, bármi jó, ha magyar, de sajnos ez csalódáshoz vezet. Ugyanis ezzel a mondjuk kerülőútnak szolgáló olvasási eseménnyel a gyerek nem képes sem nyelvileg, sem érdeklődésileg könnyebben megbirkózni, mint egy olyan könyvvel, amely gondosan lett kiválasztva figyelembevéve az összes fontos szempontot. Egyszóval érdemes több időt szánni a megfelelő könyv kiválasztására és őszinte párbeszéddel megerősíteni a gyerekben azt, hogy miért és hogyan küzdje le az akadályokat, hogy végül saját maga fedezze fel a jó könyvet, ami magyar.

Remek magyar gyermekkönyv listák vannak, ahol bőven lehet válogatni a jobbnál jobb könyvek közül. A Hogyan mondjam el neked internetes oldal mesékkel foglalkozó része, vagy a Kultúrpart.hu oldal gyermekrovata vagy a kifejezetten környezettudatos magyar gyerekkönyvek részletes listázása, vagy az egyes gyermekkönyv kiadók speciális válogatása számtalan információval és útmutatóval látja el az olvasnivágyókat, hogy ne a kerülőutakat, hanem a helyes célponthoz vezető legjobb utat tervezzék meg. Ahogy mi az Anyanyelvmegőrzés honlapunkon is közzétettünk egy listát korábban a korcsoportok szerinti általunk legkedveltebb magyar gyerekkönyvekről.

Természetesen tudjuk és tapasztaljuk, hogy a nem magyar anyanyelvi környezetben nevelkedett vagy abból korán kiszakadt gyerekeknek a magyarul való írás-olvasás sokféle akadályba ütközik. Mi magunk is küzdünk ezzel, de nem adjuk fel, ahogy ebben a kis rövid videóban is látszik, amit a legutóbbi kreatív írás foglalkozásunkon rögzítettünk New York-ban.

Valóban sokszor nem könnyű elsőre megtalálni a legjobb vagy a jó akkor is, ha magyar mesekönyvet. Előtte, közben, azután pedig folyamatosan kitartóan keresni tovább. Megérteni és elfogadni, hogy a magyar olvasóvá vagy az íróvá válás egy szüntelen tanulási esemény az életünkben, szülőként, gyerekként, barátként, szerelmesként vagy éppen puszta érdeklődőként, mindig ott lenni, bíztatni, segíteni, együtt keresni a másikkal, akkor is, ha ez a másik néha éppen önmagunk vagyunk.

A cél pedig adott és ugyanaz: a kényelmes és folyékony magyarul írás-olvasás. Ez nem lehetetlen. Ha egyszer elértük, a legszebb jutalom maga a jó magyar könyvekhez való szellemi és érzelmi teljes hozzáférhetőség. Ez nem illúzió. A gondos odafigyelésbe, a fokozatos fejlődésbe és a tartalmas párbeszédbe vetett hit egyenes következménye. Beszélgessünk sokat a gyerekeinkkel és egymással magyarul a jó könyvekről! Ezzel máris mindhárom alapfeltételt megteremtettük.

Többször elmondtuk már, hogy milyen fontos minél hamarabb elkezdeni a következetes két- vagy többnyelvű nevelést. Akinek ez valamiért mégsem jött össze vagy megakadt, ne essen kétségbe: minden lemaradás behozható, ha tudjuk, mi a célunk. Bármelyik nyelvet írás-olvasás-beszéd szintjén jól elsajátítani csakis lépésről lépésre lehet és a jó könyvek ehhez elengedhetetlenek.  Olyanok ők, mint a fáradhatatlan útitársak, a legnehezebb pillanatokban puszta jelenlétükkel képesek újra kiélesíteni a fáradtságunktól elhomályosult célpont körvonalait.

Végezetül pár szót a magyarul írásról is. Sokan megelégednek a magyarul olvasással, hiszen már azt sem volt egyszerű elérni. Amikor pedig kreatív írásról beszélünk, azonnal elrettennek már a gondolattól is, arra hivatkozva, hogy az milyen nehéz lehet a kétnyelvű gyerekeknek. Pedig ez korántsem igaz. Az írás és az olvasás ikertestvérek. Az egyik a másik szellemi és lelki tükörképe, mégsem ugyanaz. Ha viszont mindkettőhöz kellő kreativitással közelítünk, megtanuljuk elolvasni a másik igaz történetét, hogy aztán megírjuk a sajátunkat, bármilyen is legyen az vagy bármilyen fázisban íródjon, megértjük azt a nagyon triviális tényt, hogy a végső cél valóban a saját szavaink, a saját anyanyelvünk megalkotása az adott környezetben. Ez pedig jelen esetben a két- vagy többnyelvű magyar gyerekek világánál kezdődik, ahol minden magyar gyerek kreatív lehet, aki ír/olvas/beszél magyarul is. Létrehoztuk a Mi-Ma blogunkat mint határok nélküli közös virtuális felületet, ahova minden magyar gyerek írását szeretettel várjuk. Mert mi tényleg a tartalmas párbeszédbe vetett hittel olvasunk és írunk magyarul abban bízva, hogy egyre többen értik majd, sőt, ha kell, mindig újra és újra megértik, miért lehet jó a könyv, ha magyar.

 

Zsédely Tímea

2020-01-31T14:53:37+00:00