Sok embernek biztosan furcsa elsőre, hogy mi köze van a környezetvédelemnek az anyanyelvhez. Hiszen látszólag az egyik nagyon egyetemes és globális, míg a másik inkább személyes és regionális kérdés. Azonban ha jobban belegondolunk, pontosan azt látjuk, hogy mindkettő ugyanolyan komolyan hozzátartozik mind a négy kategóriához. A környezetvédelem ugyanúgy személyes és regionális kérdés, mint ahogy az anyanyelv egyetemes és globális felelősség is. A diverzitás értéke nélkül pedig egyiket sem tudnánk sem elképzelni, sem megvédeni. Arról nem is beszélve, hogy mindkettő komoly védelemre szorul.

Annak ellenére, hogy egyre többen dolgoznak ezez az új tudományterületen, mégsem sokan tudják, hogy mi az ökopszichológia. Pedig már Magyarországon is jelen van, sőt Ökopszichológiai Intézet is létezik egy remek honlappal, ahonnan például a következőt tudhatjuk meg:

“Theodore Roszak eredeti megfogalmazása szerint az ökopszichológia szerepe nem más, mint kapcsolatot teremteni a két tudomány között: bevinni az ökológiát a pszichológia, és a pszichológiát az ökológia területére. Ezáltal egyrészt arra a kérdésre kíván választ adni, hogy mi a lélektani magyarázata annak, hogy az ember ilyen kitartóan teszi tönkre a saját életterét? Másrészt pedig egy perspektíva tágítást kínál a pszichológia számára, hiszen nem vagyunk sem tanulmányozhatóak, sem pedig gyógyíthatóak a bolygó egészétől elkülönítve.” 

Szerencsére ma már magyar nyelven számos forrás elérhető ebben a témában, de azoknak, akik csak most találkoznak ezzel a gondolkodásmóddal vagy  tudományterülettel, egy olyan írást ajánlok, amelynek már a címe is sokatmondó:

NE ÚGY GONDOLJ A TERMÉSZETRE, MINT EGY KIAPADHATATLAN ANYAMELLRE!

Ez az egyetlen, nagyon markáns igazságot magába foglaló mondat lényegében azt is megmagyarázza, hogy pszichológiailag milyen szoros kapcsolat van az anyanyelv tudatos őrzése és a környezetünk tudatos védelme között. Azt is mondhatnánk:

NE ÚGY GONDOLJ AZ ANYANYELVRE, MINT EGY KIAPADHATATLAN ANYAMELLRE! 

Az elmúlt három évben hónapról hónapra igyekeztünk a honlapunk blogbejegyzésein keresztül is felhívni a figyelmet mindannyiunk feladatára és felelősségére a magyar anyanyelvünket illető pozitívabb jövőkép érdekében. Sok hasznos gyakorlati és elméleti tanáccsal is alátámasztottuk, hogy a “kiapadhatatlan anyamell” illúziójával az anyanyelvmegőrzés esetén is le kell számolnunk. Nincsen siker munka, kitartás, következetesség, értéktudatosság és szolidaritás nélkül. Sem abban, hogy fenntartható legyen az anyanyelvünkkel/anyanyelvünkben/anyanyelvünkért élés a többnyelvűség közepette, sem abban, hogy fenntartható gazdasággal a legjobban gazdálkodjunk a természeti erőforrásainkkal. Látjuk, hogy ökoszorongásról már gondolkodunk, de vajon mikor kezdünk el vagy merünk majd őszintén beszélni arról a tudattalan vagy adott esetben tudatos szorongásról, amely az anyanyelv totális elvesztésének félelmét kíséri? Mi folyamatosan és bátran arra biztatunk mindenkit, hogy a csend helyett kezdje el a párbeszédet az anyanyelven és az anyanyelvért, hiszen a szó minden esetben a legelső tett. Minden egyes megkezdett párbeszéd felelősséget és együttműködést tanít. Mi ebben hiszünk, akár a természeti, akár a nyelvi forrásainkkal kapcsolatban fenyeget az értékvesztés veszélye.

2019 őszén Viola számolt be a New York-ban megrendezett klímasztrájkról, hangsúlyozva az azonnali teendőket. Tavaly én indítottam el egy nemzetközi virtuális beszélgetés-sorozatot magyar nyelven Lélekbúvárok kultúrák között címmel, amely során minden hónapban más globális problémáról beszélgetünk pszichoanalitikus szakemberekkel kötetlenül, szabadon, nemcsak a traumákról, de a megoldásokról is. Az emigrációs szorongásokat taglaló beszélgetésünket nagyon sokan megnézték a Facebook oldalunkon. Erről bővebben itt olvashattok. 

A 2021-es évet a Lélekbúvárok kultúrák között sorozatban az ökopszichológia kérdéseivel kezdtük. Nem véletlenül. Természetesen magyarul. Nagyon izgalmas kontinensek közötti szellemi találkozás lett belőle. A  beszélgetésből azt is megtudhatjátok, hogy miért érint minket olyan mélyen a klímaszorongás jelensége  és miért természetes, ha a legmélyebb álmainkban a természeti környezettel kapcsolatos szürreális képek jönnek elő.

Köszönjük, hogy időt szántok rá. Alul látható a videó.

Hetedik témánk: Felelősség, természet és jövőkép

A beszélgetésben részt vesznek: Kőváry Zoltán (klinikai szakpszichológus, egyetemi oktató) – Budapest (HU) Indries Krisztián (pszichológus, egyetemi oktató) – Budapest (HU) Ford Noémi (klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus kandidátus) – Iowa City (IA – USA) Zsédely Tímea (pszichológus, esztéta, rendező) – New York (USA)