Kincset őriztek kezetekben, mégsem tudtok róla. Fukarul takargatjátok, s még gyermekeitekkel sem osztjátok meg.

Pedig mennyire más lenne a világ, ha a félelem nem uralkodna.

Mitől féltek? Miért ez a nagy rejtőzködés? Titkolózás? Hát nem vagytok büszkék magyar nyelvetekre? A kultúrára, amelyet anyáitoktól kaptatok?

Nem akarjátok megtanítani gyerekeiteknek a logikus gondolkodás alapját? Mert igen, a magyar nyelv erre is képes: fejleszti a gyermek képzelő tehetségét és logikáját.

Azt a logikát, amit annyian dícsérnek és felbecsülhetetlennek tartanak, amiért mi magyarok mindig megtaláljuk a boldoguláshoz vezető utat, s amiért nem fogadjuk el a lehetetlent.

Lehetetlennek tűnt először, hogy Hawaiira utazzak, oda, amiről csak a mesékből, meg a pólók feliratából hallottam.

Az még furcsább volt, hogy magyarokat is találok a kis csendes – óceáni szigeten, mégpedig olyanokat, akik a magyar vendégszeretetet ötvözik az Aloha-lelkülettel. Rögtön otthont teremtettek számomra, amiért hálás vagyok minden egyes sejtemmel. 

Azonban szeretném visszaadni nekik ezt a jótéteményt, hiszen azzal, hogy befogadtak az életükbe, megosztották velem fájdalmaikat is, amit ha szó nélkül hagynék, nem teljesíteném magamra kiszabott feladatom.

A hawaiiakra büntetés várt, ha saját nyelvüket gyakorolták 1896 és 1990 között. A kultúra kiveszni látszott, az ottani anyáknak végig kellett nézniük, hogy gyermekeik gyökerek nélkül, összezavartan nőnek fel.

2019-ben a szívem szakadt meg, amikor magyar gyermekek ajkáról csak angolt hallottam, és érdeklődő, majd érdeklődését vesztett angyalarcok tekintettek rám, amikor kizárólag magyarul beszéltem hozzájuk.

S ez a kép kísértett végig utamon, Hawaiitól Arizónáig, Los Angelestől New Yorkig.

Hiszen ez a jelenség mindenhol felüti a fejét, így drága, magyar anyák, ne higgyétek, hogy egyedül vagytok!

Magyar nők és férfiak újra és újra szembe találják magukat a helyzettel, hogy magyar társaságtól izoláltan élve, nemzetközi férjükkel/feleségükkel, nem merik, szégyellik, vagy hasznosabbnak tartják csak az angol nyelvre tanítani csemetéjüket.

EZ NEM ÍGY VAN! Igen is hasznos a magyar! Ha másért nem, már csak azért is, mert ez az anyanyelvünk, ezt tanultuk őseinktől, a vérünkben van a kultúra. Egy ajándék, ha a gyermeked képes a világot egy másik szűrőn keresztül is látni. Ez hozzáad a személyiségéhez, a gondolkodásmódjához és más nemzetekhez való kapcsolatához. 

Tudom, és hiszek benne, hogy a mi gyermekeink már a szereteten keresztüli kölcsönös elfogadásra törekszenek majd, és ez egymás kultúrájának legteljesebb megismerésén, a nyelven keresztül lehetséges. Miért állítanánk meg őket ebben?  Magyar anyanyelvűként egy tökéletes nyelvet tudunk nekik átadni. Soha nem leszünk annyira tökéletesek az angolban, mint a magyarban.

Jó volna, ha lenne mellettünk mindig valaki, egy jó tündér vagy egy jó barát, aki megtámaszt, ha elfáradunk és újult erővel tölt fel, mikor gyermekünk angolul válaszol a magyar kérdésre, s ad erőt magyarul felelni.

De ne aggódjatok, van még segítség!

Hawaii nyelvet már bárki tanulhat Duolingon is. Magyar nyelvi segítséget ajánl gyerekeknek a SzóKiMondóka.

A LANT Mozgalom / Absolute Movement pedig azért jött létre, hogy mentálisan és fizikálisan is megtámassza a megfáradt magyarokat, s hogy bátorítsa őket tiszteletre méltó útjukon.

Olyan jó volt látni, hogy a magyar csemeték, akikkel utamon találkoztam, a kitartó és következetes magyar beszédem s édesanyjuk beszéde hatására elkezdtek legjobb tudásuk szerint magyarul válaszolni. Biztos voltam benne, hogy mindent meg is értettek, hiszen vérükben van a nyelv.

Bármilyen szakkört felülír hatákonyságban az otthoni, magyar nyelvű beszélgetés, a minőségi idő.

Így hát soha ne csüggedj, van még megoldás: 

Ápold a kultúrád és add át a nyelved! S ezt egy módon teheted: BESZÉLJ! ☺ 

 

Sárog Noémi, színész, anyanyelvmegőrző

New York

 

2019-05-09T19:37:36+00:00