Már alig vártam, hogy legnagyobbik lányomat megtaníthassam magyarul olvasni. Egy kis idahói faluban laktunk akkor, ahol nemhogy magyar iskola nem volt, de még magyar ember sem, rajtunk kívül. Ez még elszántabbá tett, hogy e nehéz feladattal megbirkózzam.

Kislányom az angol ABC-t és a betűkhöz kapcsolódó hangokat már 4 évesen tudta, ezt az itteni óvodában tanították meg neki. Mivel decemberben született, évvesztes volt. Az ötödik születésnapja előtt szeptemberben megkezdtük a magyar olvasás tanulását. Először betűkártyákkal tanultuk a betűket. A magánhangzókkal kezdtük. Az A/4-es nagyságú lapokon szerepelt a kisbetű nyomtatott és írott formája, a betű mellett pedig egy színes kép (pl. az á betű mellé egy ág volt rajzolva). Minden nap csak egy betűt tanultunk. A megtanult betűt pedig felragasztottuk a falra. Így szép lassan az egész szobát betakartuk betűkkel. Általában este, lefekvés előtt még gyorsan átvettük a legújabb betűket. Napközben, ha éppen a szobában tevékenykedtünk, kutyafuttában rámutattunk némelyik betűre és megneveztük. Egy idő után már kislányom magától is ezt játszotta, szerette tanítani a magyar betűket képzeletbeli diákjainak. Elég gyorsan, másfél hónap alatt készen voltunk, jöhetett a betűk összeolvasása szavakká. Tankönyvül a Játékház című képes olvasókönyvet használtuk, amely szótagolvasást tanít. Hosszú ideig rengeteg értelmetlen szótagot olvastunk (óm, em, im, pó, pá, pe, pi, stb). A néha unalmas és fárasztó percek áthidalására ezeket a szótagokat gyorsan, énekelve felolvastam neki (lá, ló, lú, le, lő, la, li), ami mindig mosolyra fakasztotta kislányomat még a legelcsigázottabb pillanatokban is. Decemberre már egyszerű szavakat olvastunk. Nyárra pedig befejeztük az elsős olvasókönyvet. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez alatt az év alatt kislányom  továbbra is járt amerikai óvodába, ahol angolul írt, tanulta a betűket. Néha persze volt keveredés, például az s, e betűkkel, ilyenkor mindig tisztáztuk, hogy most magyar olvasás van és magyarul az a konkért betű mit “mond”.

Minden szépen és jól ment, egészen addig, amíg el nem kezdtem én is azon gondolkodni, hogy mi lesz az iskolaelőkészítő (kindergarten) osztályban. És itt elkövettem egy óriási hibát. Nyár végén megkérdeztem egy – kétnyelvű oktatással kapcsolatban semmilyen tapasztalattal nem rendelkező – amerikai tanárnőt, aki nagyon határozottan azt mondta, hogy iskolakezdéskor álljak le a magyar olvasással. A gyereknek meg kell tanulnia angolul olvasni és ha a kettőt egyszerre csinálom, csak összezavarom. Természetesen nagyon megijedtem, ahelyett, hogy gondolkodtam volna. Hiszen előtte is párhuzamosan csináltam a kettőt, miért lett volna gond belőle? Mindenesetre az első (kindergarten) iskolaév alatt kislányom egyáltalán nem olvasott magyarul. Viszont nagyon gyorsan megtanult angolul olvasni, ami nem meglepő, hiszen a koncepció, hogy a betűkhöz hangok társulnak és ezeket kell összeolvasni, már élt a fejében. Sajnos csak másodikas korában tértünk vissza a magyar olvasáshoz. A hosszú kihagyás miatt szinte elölről kezdtük az egészet. Ezúttal azonban még gyorsabban ment a dolog, gyermekem pár hónap alatt már újra olvasott.

A középső lányommal pont fordított volt a helyzet. Költözés és egyéb családi körülmények miatt csak az elsős osztály befejezése után került sor a magyar olvasástanításra. Ekkorra ő már folyékonyan és jól olvasott angolul. A nyarat szántam rá, hogy megtanítom magyarul olvasni.  A módszer ugyanaz volt, a betűkártyák voltak először, utána az olvasókönyv. Legnagyobb meglepetésemre csakúgy szárnyaltunk. Napi 4-5 betűt is megtanultunk (számos mássalhangzó angolul is és magyarul is ugyanazt a hangot ejti, pl. h, k, l, m, n, p, r) és nyár végére már az olvasókönyvből olvastunk, amit karácsonyra be is fejeztünk.

Az olykor előforduló nehézségek pedig ugyanazok voltak, mint első lányomnál. Az s-nél mindig tisztázni kellett, hogy most magyar olvasás van illetve az o, ó, ö, ő és u, ú, ü, ű összekeverése visszatérő probléma volt. Kezdetben az olvasáskor ezeket a betűkártyákat magam mellett tartottam, hogy ha lányom elakad, elő tudjam kapni a megfelelő betűkártyát és megnézhesse, melyik magánhangzóról is van szó. Természetesen én is próbáltam jó hosszan mondani az őr, űr, óra, stb szavakban a mangánhangzókat, hogy érzékeljék a különbséget.

Azóta olvasunk. Párhuzamosan: magyarul és angolul. A minap eszembe jutott, hogy a magyar ABC-t soha nem tanítottam meg nekik, legalábbis sorrendben, ahogy a betűk jönnek egymás után. Bár minden betűt ismernek, de a magyar ABC-t nem tudják elmondani. Nem baj, ettől még tudnak olvasni. Magyarul is.

Ventilla Andrea

operenciasontul.com

2018-06-29T21:55:32+00:00